Ászár története

Ászár község története

 

A község Árpád-kori település, de már a csiszolt kőkorban, majd a bronzkorban és a késői vaskorban is lakott volt. Területén közép-avarkori leleteket is találtak (arany fülbevaló töredék, bronz szíjvég veretek).

 

A római korban a hadi úthálózat egyik kiemelkedő jelentőségű csomópontja volt. Ennek egyik tárgyi bizonyítéka az itt előkerült úgynevezett Ászári Ezüstkincs és közte egy i.u. 148-ból származó római katonai diploma, mely az azal nép törzsének megtelepedését bizonyítja. Jelenleg Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona, hiteles másolata a Polgármesteri Hivatalban található. A kincsleletet és jelentőségét Hampel József régész akadémiai székfoglalójában dolgozta fel részletesen. (Elérési link az összefoglaló végén.)

Neve valószínűleg a nyelvemlékbeli Azarias személynévből keletkezett rövidítéssel: Azar.

 

Ászár neve írott formában 1268-ban a győri káptalan birtokmegosztó oklevelében, nemesi névben szerepel első ízben. A káptalani okirat Poky Farkas végrendeletéről készült, melyben szereplő birtok minden haszonélvezetével az említett Farkas fia Ugudra és az ő örököseire száll tulajdonul, mely birtokot Ászári (Azari) György fia Márton ispántól vásárolt.

 

1327-ben Ászár már királynéi birtok. Területéből 1358-ban egy jókora birtokrészt a hántai prépostság birtokához csatolnak. 1394-ben Zsigmond király Ászárt és Tótrédét Kanizsai János fiainak, Miklósnak és Istvánnak adományozta a hűséges szolgálatukért.

 

1410-ben Ászárt már egyházas helyként említik.

 

1456-ban a Kanizsaiak 4.000 arany értékben a Rozgonyiaknak zálogosították el a falut, tőlük szintén zálogként a Bajnai Both Ambrus tulajdonába került.

 

 1495-ben Both Ambrus hasonló feltételekkel szintén zálogba adta a községet a somogy megyei Józsa családnak. Somi Józsa, a délvidék főkapitánya röviddel az ászári és a tótrédei birtokok zálogba vétele után az Ujlaki családtól megvásárolta Gesztes várát és tartozékait, majd a két zálogbirtokot a gesztesi várhoz csatolta. Az azóta eltelt hosszú évszázadok alatt a birtokosok többször változtak, de Ászár egészen 1945-ig a gesztesi uradalom része maradt.

 

A gesztesi várat és tartozékait (velük együtt Ászárt is) 1513-ban Somi Józsa délvidéki főkapitány fiától, Gáspártól Enyingi Török Imre nándorfehérvári bán vásárolta meg 8.000 arany forintért. Később fia, Török Bálint kezére kerül.

 

1529-ben Szulejmán szultán hatalmas sereggel vonult Bécs ellen, ennek eredményeként Kisbér és környéke elpusztult.  1532-ben, a második Bécs elleni török támadás során a környéket ismét olyan súlyos veszteségek érték, melyet hosszú évtizedekig nem tudott kiheverni.

 

 1581-ben azonban Ászár már újra jelentős település. Török földesura Mehmed szpáhi. 

 

 A hosszan tartó háborúskodás után Gesztes várát és tartozékait – köztük Ászárt is – Török Bálint unokája, Török István örökölte. Enyingi Török István fiú utód nélkül hunyt el, így birtokai leányágon Bedeghy Nyári Pálné Török Zsuzsanna gyermekei, István, Miklós és Borbála tulajdonába kerültek.

 

Tőlük 1628-ban gróf galántai Esterházy Miklós nádor vásárolta meg, majd Ászár felét kedvező feltételekkel Zichy Istvánnak zálogosította el. 1660-ban osztozkodás folytán Esterházy Ferencé lett.

 

 Kisbér és környéke 1688 tavaszán szabadult fel végleg a másfél évszázados török uralom alól.

 

1712-ben Ászár Esterházy József tulajdonába került.

 

A XVIII. század közepétől sörfőző üzeme volt (az 1760-1769 között Fellner Jakab tervei alapján épített barokk sörpince), a sörfőzés megszűnése után az egykori sörpincét borpincének használták.

 

Az 1784-1787-es népszámlálás szerint a község birtokosa Esterházy János. Ekkor 122 házban 166 család élt. Népessége 866 fő volt, 7 nemest, 13 polgárt (kézművest), 59 parasztot és 119 zsellért írtak össze.

 

1848-ban már 1515 lakója volt a községnek, földesura pedig gróf Esterházy Miklós volt.

 

Felekezeti megoszlása 1848-ban: 715 katolikus, 604 református, 190 evangélikus és 6 zsidó volt.

Temploma a török hódoltság alatt a reformátusoké volt, majd a XVIII. század elejétől ismét a katolikusok használják. Mai katolikus templomát Fellner Jakab tervei alapján 1777-ben építették, 1793-ban pedig felépült a mai református templom. Az evangélikus gyülekezet temploma 1831-ben, késő klasszicista stílusban épült.

 

Katolikus iskola a XVIII. század elejétől működik a községben. Az 1714. évi canonica visitatio megállapította: „Tanító Dravarics György, nyelvészeti osztályt végzett. Mivel egyetlen gyerek sem járt iskolába, tanítói fizetést nem kap.” Mai iskoláját 1892-ben – Hérics Márton plébános kezdeményezésére – építették, 1961-ben pedig bővítették. Református elemi népiskola az egyházközség megalapításától, evangélikus elemi népiskola 1810-től működik a községben.

 

Ászár neve szorosan összeforrt nagy szülötte, Jászai Mari színésznőjével, aki 1850-ben ászári szülőházában látta meg a napvilágot. Emlékét a szülőházában berendezett emlékház és a róla elnevezett téren felállított szobra őrzi.

 

A község lakói számára a megélhetést évszázadokon keresztül a szőlőművelés, és a borkészítés biztosította. Jelentős szőlőkultúrája alapján az Ászár-Neszmély-Bársonyos történelmi borvidékhez tartozik. Az Esterházy uradalom a jövedelem növelése érdekében 1892-ben nagyarányú szőlőtelepítésbe kezdett, ekkor a korábbi sörpincét borászati célra használják fel.

 

A település határában 1890-ben a Kisbér-Füzitői Egyesült Gyár Rt. keményítő termékeket előállító gyárat létesített (burgonyakeményítő és szörpgyárat).Ebben az időben ez a gyár az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb ilyen jellegű gyára volt, mely 180-200 embernek biztosított állandó munkát. A több mint száz éven keresztül eredményesen működő keményítőgyárat 1992 szeptember 30-án a privatizáció kapcsán bezárták.

 

1896-ban alapította híres ménesét Ászáron az ország egyik legnagyobb angol telivér tenyésztője Schwarzenberg Alajos herceg. A lótenyészet 1937-ig, a tulajdonos haláláig működött. 

 

Ászár község társadalmi életének mozgalmasságára utal az 1929-ben alakult Tűzoltó Egyesület, majd 1930-ban a Polgári Lövész Egylet, 1934-ben a Római Katolikus Ifjúsági Egyesület. Az említetteken túlmenően dokumentumok tanúskodnak az Ászári Katolikus Leánykör működéséről. Népkönyvtárát 1927-ben kapta a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól.

A II. világháború harcai 1945. március 27-én értek véget a község területén.

 

1950-ben alakult meg Ászáron az Aranykalász Termelő Szövetkezet, mely a szőlészet-borászat hagyományait továbbfejlesztve a környék legeredményesebben működő gazdasága lett. A szövetkezet folyamatosan élen járt a szövetkezeti mozgalomban és évtizedeken keresztül itt tartottak elsőként zárszámadásokat az országban. 1978-ban csatlakozott hozzá a Kerékteleki Béke Tsz.

 

1977. április 1-jétől Kisbér-Ete-Hánta közös tanácsú nagyközséghez csatolták és 25 éven keresztül Kisbér városrészeként funkcionált.

A település lakossága 1999. november 7-én népszavazás keretén belül döntött a Kisbértől történő leválás mellett, hogy önállóan folytassa tovább életét. 2002. október 20-i önkormányzati választások óta ismét önálló önkormányzata van Ászárnak.

A korábbi iskolaépület lebontását követően, zöld mezős beruházásként 2007. februárjára megépült a község modern, nyolc tantermes általános iskolája, de az önálló önkormányzatiság bő két évtizede alatt megújult a középületek mindegyike, valamint a közterületek és az infrastruktúra egy része is. 

Ászár területe ~19 km2  , melyből: ~2 km2 belterület, ~16 km2  külterület, ~1 km2  zártkert. Állandó lakossága 2025. január 1-jén 1735 fő.